Sziasztok.

Felhívásunkra, melyben megkértünk Titeket, ugyan írnátok nekünk pár sort, érkezett néhány iromány. Ezeket folyamatosan közzétesszük az oldalon, hogy lássátok, nem vagyunk hernyók.

Alant következik Vodi írása:

Délutáni napsugár hatolt át a szobán,mikor a G dúr utolsó tiszta kvintje elhagyta az erősítő börtönét utat törve magának egy szomorú világba. Majd a hangszer, melynek hat hosszú tincse, ami eddig oly vad módon engedte szabadon érzelmeit most nem túl durván valami puhára zuhant .És egy röpke másodperc alatt (ami legalább 8 volt) el is döntöttem hogy mi lesz "A következő lépés".Tervem szerint kimegyek a levegőre megkeresni a haverokat, baromkodni egy jót (érsd:élvezni az életet).De volt egy kis bibi. Nem valami őrületesen fatális nagy hiba de azért ott volt. "A következő lépés" csak az előszobába vitt. És csak "A következő lépést" követő lépés vitt ki a szabadba. Hát istenem semmi sem tökéletes. Na de lényeg a lényeg rögtön szembe kerültem azzal kutyával ami a mai nap már egyszer megpróbált a másvilágra küldeni .Annyi volt a különbség a két találkozás között hogy most valami egészen ismeretlen nyugalom áradt a blökiből, és volt rajta valami ruha amit én pulóvernek véltem .Nem tettem neki szóvá hogy miért van rajta pulóver a nyár kellős közepén , én mentem a dolgomra és hát ő sem volt beszédes kedvében. A játszó téren voltak a haverok. Hol máshol persze. A partizánbállal való megismerkedésem ezen a délután kezdődött. Egy lánnyal aki szintén ott volt a már sokat emlegetett társaságban. Megvolt a bemutatkozás és nem sokkal utána utalt a bálra mert szóba került, hol hallotta ama frappáns köpéseket mint a "dumádkirály","duhajkoromban" stb. Röviden vázolta a műsort s mivel eddig nem nagyon hallgattam rádiót rendszeresen, kíváncsi lettem. Jó hangulatban folyt tovább a nap,majd eljött a kezdés ideje. Ami először arra sarkallt hogy tovább hallgassam a műsort az MG röhögése volt. Persze ehhez még jött az általános jó hangulat,a közös nevetés és valami olyan plusz amit nem tudok megnevezni viszont teljesen megkülönböztette más rádió adásoktól. Azt hiszem fölösleges mondanom ,hogy azonnal rákkattantam az adásra ,hiszen azok akik most ezt a szöveget olvassák valami hasonlót érezhettek akkor amikor a Partizánbál még ha csak 1,5-2 órára de az életük része lett. Nem akarom sokáig tépni a szót hiszen sosem jó ha valami túl hosszú. Végezetül, eme nap reggelén még nem is sejtettem hogy egy igaz barátra fogok lelni egy lány személyében és valami olyan faxa dolog részese leszek amely kihat egész elkövetkezendő életemre. És hirtelen a világ már nem is olyan szomorú…
-Vodi

Köszönjük Vodinak, várjuk a további élménybeszámolókat, fiktív sztorikat, mindent, ami a műsorral, vagy velünk kapcsolatos, és megosztanátok másokkal - ez a honlap a Tiétek is.
Ide lehet karcolgatni: hotelvegtelen@radioq.hu