Sziasztok.

Felhívásunkra, melyben megkértünk Titeket, ugyan írnátok nekünk pár sort, érkezett néhány iromány. Ezeket folyamatosan közzétesszük az oldalon, hogy lássátok, nem vagyunk hernyók.

Alant következik Metal89 írása:


A történet egy hűvös októberi estén indult, még 2007-ben. Volt egy rádióadó, mely minden este, illetve hétvégén a Sportkoktél című műsor a készülék mellé szegezett. Majd jött egy döntés, és eltűnt, illetve átalakult. Lett belőle egy nyálas, számomra semmitmondó zenei adóvá.
Aztán egy szombat estén tekergettem a rádió keresőjét, mígnem bejött a PONT FM. Épp valami zene ment, talán Alice Cooper, de az biztos, hogy megtaláltam új kedvencemet. Éppen hárman partizánkodtak. Na ez volt a Partizánbál. Vióval, Kálmánnal és MG-vel. Valamint a hallgatókkal.
A vidám hangulattal, a jó témákkal és a szellemes megjegyzésekkel. Alig vártam, hogy újra bekapcsoljam a rádiót. Pár hónappal később megnyílt a Hotel földszintjén egy kocsma. MG vezetésével, a Blues nagyjait látta vendégül, és én biztos ott voltam, és hallgattam. Pedig csak hetente egyszer volt nyitva a kocsma. A találkozókra sajnos nem tudtam elmenni, és erre nem is keresem a kifogásokat. A sok fiatal között pedig volt egy idős, vidám asszonyság, mindenki Margó mamája, aki tapasztalatával sokaknak segítséget nyújtott. De. De eljött 2008-as év decembere, és a PONT FM megszűnt, a bál befejeződött, a kocsma bezárt, én meg ott álltam döbbenten, üresen, kérdésekkel teli, melyeket senki nem válaszol meg.
Aztán eljött 2009 szeptemberének első napja. Egy nem várt sms reggel. "No ez meg ki lehet? - kérdeztem magamban." Megnéztem. Partizán Forródrót. "Este 22:00 órától a Rádió Q-n Hotel Végtelen". Ezt nem hiszem el, a három partizán visszatér, és csak 8 egész hónapot kellett kivárni. Juhé!! Délután igyekeztem haza, hogy felkészüljek, mert nem tudtam befogni a jelet. Így maradt a net. Azóta is sok-sok üzit küldtem, néhány kommentet írtam, de személyesen még nem sikerült találkozni, sem Veletek, sem hallgatótársaimmal. De remélem februárban már igen.
Hát röviden ennyi a történetem. Sokáig legyen még nyitva Hotel Végtelen, és ne legyen végállomás.

"Hotel végtelen! Az ajtók mindkét oldalon tárulnak."
Egy hely melynél minden út összefut.

Gavalovits Sándor
alias metal89
(c) Gavalovits Sándor 2009.

Köszönjük Sanyinak, várjuk a további élménybeszámolókat, fiktív sztorikat, mindent, ami a műsorral, vagy velünk kapcsolatos, és megosztanátok másokkal - ez a honlap a Tiétek is.
Ide lehet karcolgatni: hotelvegtelen@radioq.hu