Sziasztok.

Felhívásunkra, melyben megkértünk Titeket, ugyan írnátok nekünk pár sort, érkezett néhány iromány. Ezeket folyamatosan közzétesszük az oldalon, hogy lássátok, nem vagyunk hernyók.

Alant következik NoSema írása:


Nem is oly régen, ám sajnálatos módon, pont a Partizánbál "zárórájára" szereztem tudomást páratlan munkásságotokról. Felvételeiteket fülelve ismerhettem meg stílusotokat, szabadságotokat, erőteljes hahotázásotokat... Pár másodpercig pislogtam ugyan, mint Mimiszikü Párizsban...aztán leesett...anyag, tér, idő, megszűnt létezni körülöttem. Mondhatni, szerelem első hallásra! Érthető ugye, remegve vártam az élő folytatást! Napjainkban nagy szerencsémre új műsorotokat, a Hotel Végtelent, kedd esténként, 100-as égő fényénél (fáradtság ellen) hallgatom; pelenkába csomagolva, az apró beszippantható tárgyakat biztonságos távolságra elhelyezve, földön ülve, annál lejjebb talán nem tudok esni, +1 sürgősségi rádióval kezemben, és természetesen hangtompítóval kacagómon, a velem egy háztartásban élők hajnali káromkodás mentes felkelését elősegítve. Nem tagadom, mára Végtelenfüggő lettem. Hogy lehetséges ez, pont én, aki eddig minden káros-kártalan szenvedélyt megúsztam? Felmérések szerint mi, korunk miatt felnőttnek nevezettek (a föld mely részén, nem tudhatjuk) naponta 17-szer, évente átlagosan 6205-ször nevetünk. Ez vegetációhoz talán elég, szürke hétköznapjaink elviseléséhez viszont marhára kevés. Részemről az éves átlagot teljesítem, egyetlen műsorotok alatt! Na, akkor miért is lettem függő?
Platón szerint a nevetés ugyan élvezet, azonban időnként fájdalommal keveredhet, mikor nevetségessé válunk, vagy ha csúfolódnak rajtunk. Igen régi tévedés. Pont ez a sajátotok, magatok és mások gyengeségeit úgy kikacagni, hogy közben mindenki méltósága megmaradhat. Vidámkodásotok ragályos, puszta hangja elégséges ahhoz, hogy napi terheimet lecuccolva, instant módon örüljek az életnek. Ha a társadalom atomjaira is hullik másnapra, abban a két órában el lehet veszíteni az öntudatot. Szervezetem magától endorfint termel,ami stresszhormonjaimat széjjelzúzza!
NaEzAz! Ezúton szeretném megköszönni nektek egyetlen függőségemet, csak maradjatok meg nekünk, sokáig...keddenként jöjjön a szerotonin,és everybody mozogjon az a zygomaticus major!:-)

Köszönjük NoSemának, várjuk a további élménybeszámolókat, fiktív sztorikat, mindent, ami a műsorral, vagy velünk kapcsolatos, és megosztanátok másokkal - ez a honlap a Tiétek is.
Ide lehet karcolgatni: hotelvegtelen@radioq.hu