Ha valaki megnéz minket a Rádió Q honlapján, jól láthatja, hogy mi nem csak műsorvezetők vagyunk, hanem szerkesztők is. Ezt a titulust kiérdemelni azoknak lehet, akik nem csak vezetik a műsorukat, hanem szerkesztik is, igaz, ezen logika mentén továbbhaladva például technikusok is vagyunk, de ebbe belemenni most nem kívánok.

Viszont azt, hogy mivel jár ama tény, hogy szerkesztők is vagyunk, szépen elmeséljük.

Nem sokkal. Hacsak nem számítjuk azt a töménytelen mennyiségű munkaórát, amit egy adás megszerkesztésébe belefeccölünk, gondolhatjátok. Kicsit hibáztam, amikor azt írtam, hogy töménytelen, hiszen mindenki tudja, hogy MG-n a jégeralsó nem a ruhadarabot jelenti, hanem azt a rítust, amikor esténként alul bekeni magát Jégerrel, és onnan issza le magáról, a felesleget meg felszippantja a szervezete. Táplálék-kiegészítőnek veszi magához tudniillik.

Egy rádióműsor felelős szerkesztése nem egyszerű feladat. Pontosan megírt szövegkönyvekről van szó, melyek vetekednek egy hosszú film forgatókönyvével. Nem egyszerű előadni adás közben, hogy minden spontán történik, és nem egy megírt szisztéma szerint, de idáig sikerült mérhetetlen profizmusunkkal azt a látszatot kelteni, hogy a műsor folyamatosan változik, interaktív, nem pedig az, ami valójában: egy lineáris, előre megírt, hűvös logikával mesterségesen kreált rádiós mestermű.

Vegyünk például egy műsorrészletet: (KATT)

Spontánnak tűnik. Szerkesztetlennek. De ha többször meghallgatjátok, teljesen egyértelmű lesz számotokra is, hogy Vió nevetése műnevetés, a poén pedig egy zsinóron előhozott, pontosan időzített része a beszélgetésnek.

Ezekben az apró részletekben rejtjük el a Hotel Végtelen esszenciáját, és most már előttetek sem titok, hogy minden egyes szó, hangsúly, mondat egy mesterséges terv része, melynek célja, hogy minél spontánabb beszélgetős műsort hallhassatok. Köszönjük a figyelmet.