Mivel a Hotel Végtelen nem titkolt célja a párkeresés, lévén egy ilyen profilú műsor, beszéljünk pár szót a párkeresőkről. Hátha többen érzik majd úgy, hogy sivár életük szerény műsorunk segítségével a meleg családi fészek vagy - a célok különbözősége miatt - a fékevesztett szexuális tobzódás és non-stop orgazmus iskolapéldájává válhat.
A párkeresők alapból két csoportra oszthatók: akiknek van társuk, és akiknek tényleg nincs.
Az első csoport tagjait a szakirodalom ivari párkeresőknek hívja, mivel őket gyakorlatilag a potenciális partner külsején, szexuális habitusán és ágybakerülési részidején kívül más nem nagyon foglakoztatja. Ezt természetesen esetükben meg is érthetjük. ( Hagyományosan a férfiakat az első időben mindkét csoportból ide sorolhatjuk.) A nőknél az első csoportba tartozás feltételezése általában rendkívül nagy sértésnek minősül, és komoly ellenkezést vált ki, de ettől még sokszor igaz…
A ténylegesen partner nélküli hölgyek és urak csoportja nem ennyire homogén. Lehetnek ők is ivariak, de ebben a brigádban már előfordul a komoly, mindenféle emberi értékekre is alapozott kapcsolat keresése is. Firtatni az egyedüllét okát teljesen fölösleges. Biztosra vehető, hogy a másik volt a hibás, vagy ha nem, akkor is.
A párkeresés szempontjai is megoszlanak a próbálkozók részéről. Gyakori a Mindegy karakterű ellen nemű keresése, de ezekről mindig kiderül, hogy nem teljesen tükrözik a valós elvárásokat. Azaz, soha nem tükrözik, csak az illetőnek fogalma sincs, kit keres. Mondjuk úgy, unatkozik, erektál, nedvesedik vagy egyszerre mind a három. Egy klasszikus mondás szerint, aki az első randira készül, az előtte oldja meg a problémáit enkezével, és akkor nem merülnek fel később megbánható, de az adott időpillanatban elfogadhatónak tűnő esztétikai problémák, mint a kapcsolat kerékkötői.
Van olyan csoport, akik - enyhén szólva - irreális elvárásokkal jelennek meg a partnerkeresés rögös talaján. Ez inkább férfitársaimra szokott jellemző lenni. A nő úgy nézzen ki, mint Salma Hayek, úgy d*gjon, mint Michelle Wild, és annyi esze legyen, mint Mme. Curie-nek. Ezzel szemben az igényesnek nevezhető keresgélő sokszor nem felel meg azoknak a kritériumoknak sem, amik egyértelműen megkülönböztetnék őt egy szellemileg kissé visszamaradt lamantintól (Trichechus manatus).
A harmadik csoport, akinek vannak elvárásai, de igen nehéz ezen elvárásokat egyértelműnek nevezni. Példák: legyen rendes, szeressen, legyen hűséges, komolyan gondolja a dolgokat…és hasonlók. Nehéz elképzelni azt a jelentkezőt, aki azt mondja magáról: egy féreg vagyok, aki temetésekre jár röhögni, és igazából semmit nem akarok - illetve, amit akarok, abban neked nem sok szereped lesz a jövőben, majom.
Tehát: konkretizáljuk az elvárásokat, és lehetőleg magunkról se olyan képet adjunk meg, ami - férfiak esetében - első hallásra egy Rambó-Bill Gates-Rocco Sifredi-Mel Gibson keverék echte figuráját formázza. A tapasztalatok alapján ez visszatetszést kelt az első találkozónál - már amennyiben nem teljesen igaz. Norvég felmérések alapján ezek a rádiósokra nagy vonalakban stimmelnek, de onnan már kicsi az esély bármilyen hasonlóságra.
Na, akkor dologra, hölgyeim és uraim. Szeretnénk december 29-re - az idei utolsó adásra - olyan légkört, amikor a műsort a reccsenő ágyrugók és a hasadó alsógatyák zajától nem lehet tisztán hallani.
Sok sikert.