Hajózni muszáj, mondta Piszkos Fred annó, és igaza volt. Mai világunkban a közlekedés létfontosságú, merugye ha nem közlekedünk, nem jutunk el oda, ahol pénzt kapunk ahhoz, hogy közlekedhessünk. Mai eszmefuttatásunk az autósokról szól.
Az autósokat Magyarországon több csoportra oszthatjuk. Ezek: a vánszorgó, a ténfergő, a csodálkozó, a normális, a sietős és a vadbarom. Az autók fejlődése miatt a csoportokat már nem lehet típushoz kötni, ezek már összefolynak. Nézzük egyenként őket.
A vánszorgó: bármilyen úton, bármilyen viszonyok közt, bárhol és bármikor szigorúan tartja a 40-43 kilométerperórás tempót. Ez lehet a négysávos pálya, lehet a legforgalmasabb városi út - ő nem válogat. Semmilyen hátulról érkező jelzésre - villantás, finom dudaszó, félórája kitett index - nem reagál. Amennyiben sikerül megelőzni, megvető pillantással nyugtázza a mellette vörös fejjel elhúzó, életveszélyes hatvanas tempóba belekóstoló autóstársát, és egy rövid” Hova rohansz, idióta…?” kommenttel nyugodtan, komótosan halad tovább. Öltözéke: zakó, garbó, kalap. Ahol tudjuk, likvidáljuk.
A ténfergő: viszonylag normális tempó közben látszólag ötletszerűen sávot vált, bekanyarodik, kibukkan ugyanarra az útra, ahonnét eltűnt, néha 10-re lelassít, és nézi a házakat meg a tájat. Töküres úton halad előttünk 20-szal, közben kihajol az anyósülés felőli ablakon, és memorizálja a környék tereptárgyait. Ha előzni akarjuk, maximális erőfeszítéssel kitapossa az autója belét, és miután párhuzamosan haladunk vele egy perce, visszatérünk saját sávunkba, mert jönnek ugye szembe is. Ezt elégedetten nyugtázza, és folytatja meglepetésekben gazdag útját. Külseje átlagos, némi introvertált beütéssel. Lelövendő.
A csodálkozó: ugyanaz, mint a ténfergő, de ha valami nagyon tetszik neki, meg is áll, kicsapja a vészvillogót, és percekig fényképez, vagy sír a gyönyörűségtől. Ez is lelövendő fajzat.
A normális az a normális. Ezt nem nagyon kell kifejteni, sajnos ritka az utakon.
A sietős: közel van a normálishoz, de tud meglepetéseket okozni. Ha minimális rést talál a másik sávban, bepréseli magát, de lehet, hogy egy perc múlva jön vissza elénk, mert a mi sorunk mégis 5 centivel többet tesz meg negyed óra alatt. Soha nem rohan sehova, de nem bírja elviselni, ha ugyanazt az autót látja folyamatosan maga előtt. Piros lámpánál addig nyüzsög a sorban, míg kikanyarodik a sávjából, szabálytalanul beugrik egy mellékutcába, hátha onnan mindenféle kurflik után 3 autóval előbb tud visszasorolni eredeti útvonalán. Elég féreg. Ha ő az utas, megállás nélkül osztja az észt különböző kertekalja-útvonalak forszírozásával. Kinézete jellegzetes, rendszerint ing, mellény, néha bőrdzseki, a tükrön rózsafüzér. Kerülendő.
A vadbarom: igen veszélyes típus. Általában szarrá tuningolt, leültetett autóval szaladgál, kipufogódob nélkül, természetesen. Pirosnál erősen koncentrál, hogy ki tudjon lőni, aztán satuval áll meg a következő lámpánál, ami 100 méterre van. Fellelhetősége: benzinkutaknál. Szókincse általában: X lovas, verda, gány, peres gumik, lezúztam, lenyomtam, beszarsz, otthagytam állva, haladós, g*ci motoros. Megelőzése minden esetben casus belli. Az írmagja is lesavazandó.