Sokszor említettük már, hogy egy kirakatban ülünk. Mikor adás van legalábbis, akkor mindenképpen. A stúdió a belvárosban, a József Attila utcában található, konkrétan a Jaguár szalon kirakatában; így kedd esténként, elmenve mellette bizony mi vagyunk láthatóak odabent.

A járókelők, akiknek felkelti figyelmét a benti mozgás, eddigi tapasztalataink szerint több csoportra oszthatók. Lássuk.

Az elsőbe azok tartoznak, akiknek nem várt nagy örömet okoz, amit látnak.
Nehéz megértenem, hogy nehéz megérteniük, hogy ugyanúgy látjuk őket, ahogy ők minket. Tárggyá avanzsálunk, akikre lehet vigyorogni, média mostohafiaivá, egy valóságos valóságshow kellékeivé. Úgy mérnek végig minket, mint ahogy egy színes képeslapot fut végig az ember. Sokat tanakodtam magamban, míg végül rájöttem, hogy lehet, nem sok az a pár ezer forint egy sikoly maszkért, de a hatás megérné. Bár én se örülnék neki, ha egy általam bámult hirdetőoszlop megindulna felém. Kb ugyanannyira érteném, ahogy ők sem.

A második csoport a „vidám lányok társasága”. Furcsa mód mindig ketten vannak, és valahogy fényképezőgép is van náluk, amit nem félnek használni… félreértések elkerülése végett, nem két konkrét lányról beszélek, hanem mindig másokról… interaktívabbak, mint az előző kategória, legalábbis széles mosolyuk, integetésük ezt sugallja. Kommunikálnának is velünk, mintegy nem törődvén azzal, hogy azért sejtik, az adást nem szakítjuk félbe emiatt. Elképzelni sem akarom, mit tesznek a fotókkal. Remélem, törlik. (ha nem, akkor küldjétek el a mailcímünkre! ;))



A harmadik csoport a jópofa kiszámíthatatlanok. Ők jópofák, és kiszámíthatatlanok. Nagyobb társaságban bukkan fel ez a viselkedésminta, feltételezem, hogy a társaságban található lányoknak akarnak, egymást túllicitálva, imponálni. Ez többnyire sikerül is. Az integetéstől kezdve a mutogatásig minden megtalálható kelléktárukban. Fájdalmas a felismerés, hogy az utca másik oldalán mindannyian jópofa kiszámíthatatlanok volnánk...

A negyedik csoport a bejáratkeresők. Pillanatok alatt realizálják, hogy egy élő rádióműsor készítésének szemtanúi, de érdeklődésük inkább a „hol a bejárat” kérdéskör köré csoportosul. Mivel a kirakatnak természetesen nincs bejárata kintről, látszólag ez egy antagonisztikus ellentét, de ők igyekeznek megtalálni a rést a pajzson (üvegen). Szemükkel végigkövetik a széleket, majd megkerülik a frontoldali részt, és a mellékutcai részen vizsgálódnak tovább. Aztán megunják. (pedig forró nyomon jártak!)

Az ötödik csoport a hangulatvámpírok. Ha épp kiköpöm a számból az italt, mert fekszem a nevetéstől, ők is jókedvűvé válnak, de ha fejemet fogva hallgatom a Gábor aktuális hülyeségét, átérezvén a drámai hangulatot, komor arccal szemlélődnek.

Akaratommal irányítom őket. Azt hiszem. Úgy tűnik.

Te melyik vagy?