Itt mostan nem a népszerű tévéműsor taglalásába megyünk bele, hanem - többek kérésére - rövid összefoglalót adok arról, hogyan készül a Hotel Végtelen mindenkori adása.

A témaválasztás több napos brainstorming eredménye. Figyelembe vesszük a napi történéseket, az aktuális évszak adta különlegességeket, mindenképpen döntő jelentőségűek azok a dolgok, amikről nem szeretnénk vagy nem tudnánk beszélni nyilvánosan - és az ezen halmazok közös részében maradt két-három szó, fogalom közül választunk, üvöltéses alapon. Amikor pl. Kálmán rekedt, vagy Mezopotámiában van, akkor értelemszerűen azok a dolgok jönnek elő, amik neki kínosak vagy fingja nincs róluk. Így is nehezen tudjuk megfogni, de próba szerencse. Mivel - dacára a közös lakásnak - mi állandóan elektronikus levélben kommunikálunk egymással, így a sablonszövegek között említhetem az „ Ugasd inkább a témát” vagy az” Erről majd te beszélsz, hülyegyerek” , a „ Magadnál vagy?” és az „ Erről hogy lehet beszélni tíz percig, pávián?” tartalmú verbális Swarovsky-kristályokat.

Miután a téma sikeresen az asztalra került, egyéni kutatómunka veszi kezdetét mindhármunk részéről. Kálmán a számítógép előtt ülve komplett szervereket tölt le, nyomtatja ki, és ül nyakig a papírban. Viora napokra eltűnik a könyvtárban, és molnárkocsival tolja haza azokat a köteteket, amik a témáról szólnak, majd tintaceruzával bejelölgeti a kívánt részeket, és megtanulja. MG kettőjük szobája közt ingadozva, apró sütemények és üdítők ürügyén sertepertél köztük, és gigantikus memóriájával fentoszekundumok alatt rögzíti azokat a szó,-és mondatfoszlányokat, amikkel később - kiegészítve saját tapasztalataival - operál a műsor folyamán. Amennyiben úgy alakul, Kálmánt és Viorát bármilyen ízeltlábúval ki lehet űzni a szobájából, de ez az utolsó megoldás - tisztességes ember ilyet nem tesz.

Amint mentálisan és lélekben felkészültünk a műsorra, következik a zene. Ez ismét csak megbeszélés kérdése, már amennyiben megbeszélésnek lehet nevezni három ember egyszerre ordítását, amikből néha az „ezt a szart?”, a „nab*meg, erre elalszik mindenki” és az „ez neked zene?” értelmesnek minősíthető mondatok kivehetőek.

Miután ezek a részletek is tisztázódtak, marad a Nap, azaz a kedd. Adás előtt másfél-két órával kerülünk a Végső Megbeszélő Törzshelyre (VMT), amely egy bőrkanapé, két bőrfotel, egy asztal és egy léggömb kombinációjából áll. Itt különböző rituális dolgok történnek, amikről csak vonalakban merek beszélni, mert a gyengébb idegzetűek rögtön elalélnának.
Kálmán rituálisan megeszik VALAMIT - minden alkalommal, de néha ad belőle nekünk is. Viora és MG „szmokingban” vannak - ha ez így érthető…ezután hárman megiszunk VALAMIT, ami elég jó ízű, és közben ütögetjük egymásnak a Léggömböt, aminek nem szabad leesnie. Akinél leesik, az megkapja az aznapi Béna Állat-díjat. Ezek után lesavazzuk egymás sapkáját, ruháját és testalkatát, és mindenki bejelenti, hogy fáradt és szarul van. Lényegében ezzel telik az utolsó óra, mielőtt az adás elkezdődne.
Kilenc ötvenötkor bezúzunk a stúdióba, kitesszük a cukrokat és a többi fontos dolgot, aztán nyit a hotel.
Na, lényegében ennyi.