Melyik az az évszak, amikor Gábor és Viora egymás vállán sír naphosszat, amikor Kálmán minden nap hanyatt esik a csúszós utakon, amikor a legjobban szoktunk fűteni az albérletben, ahol lakunk? Igen, kitaláltátok, a nyár. De mi most a télről fogunk értekezni ezen cikk keretei között, mert hát mégiscsak az az aktuálisabb.
Lássuk, hogyan telnek életünk napjai télen.
Előrebocsájtom: nem véletlen, hogy egyetlen olyan fotót sem láttatok rólunk, ami télen készült. Ennek nem csak az az oka, hogy petyhüdt testünkre a többrétegű öltözködés rossztékonyan hatna, és az évek során elliptikussá vált alakunk szabályos gömbbé válna. Sajnos van egy komolyabb dolog is a háttérben, amit úgy neveznék, hogy a rádiósok téli fotózás-ellenessége. Mivelhogy nem szeretjük a hideget, nem szeretjük, ha hidegben fotóznak minket; ugye logikus.
A közös albérletben, ahol lakunk (Bp., Kottáner Ilona tér 2), ilyenkor (télen) mintha megállna az idő. Mindhármunk szobája csendes, egyedüli felüdülés kizárólag akkor érzékelhető, amikor adásnap van. Amúgy is félszavakból értjük egymást, de a tél beszédkészségünk teljes elvesztésével jár együtt - kommunikációnk morgásokra redukálódik. Íme egy példa:
- mmmm (MG, gyere, kész a kaja)
- hömpfff. (nem vagyok éhes)
- mmm m m mm m m (a kedvencedet főzte a Kálmán, finom szarlevest)
- bimm. (hagyjál kérlek)
- mmmm mmmmmfosmmm (na, egyél egy falatkát, még meleg)
- rörr. (fázom)
Első körben mindhárman úgy gondoljuk, megfelelő derűvel elviselhető ez az évszak is. Aztán, az első hó leesésekor jön a pánik, ami csak fokozódik a nem múló mínuszok beálltakor. Esténként, az albi közepére rakott máglya mellett elmerengünk a régmúlt tavasz és nyár szépségeiről, miközben, mintegy nosztalgiaképpen, adásainkat hallgatjuk vissza - addig sem kell nekünk beszélni. Időnként valamelyikünk saját fejét fogva térdre roskad, és "jaj, a fiatalságom, boldogságos tavaszom" kiáltással zokogni kezd, mire másikunk az "aranyló búzamezők, hová tűntetek" című monológgal replikáz. A korona a téli estékre a Hajmási Péter eléneklésével kerül, természetesen ekkorra már a forralt bor elfogyott.
Téli estéink egyenes következménye a másnapi bőgve, üvöltve ébredés - ezt tudván, már a tábortűz összekészítésekor fogalmazzuk az elnézést kérő-levelet a Kottáner Ilona tér lakóihoz.

Így telnek életünk napjai télen.