Kapcsolatot kereső-találó embertársaink életében a csalódás, mint mindennapos jelenség üti fel zöldes, nyálkás fejét. Sokan hajlamosak egyrészt túlpörgetni, másrészt félreértelmezni ezt a természetes velejáróját életünknek. Holott a csalódás sokkal gyakoribb, mint a nemcsalódás - ha nem így lenne, mindenki az első töcsköléstől kezdve boldog, harmonikus kapcsolatban élne, ami eléggé abszurdnak tűnik így effektíve. Mondhatnónk, az ember életében egy kivételével minden többi kapcsolat csalódás - ha nem így lenne, akkor mindenki több emberrel élne tartósan, elégedetten együtt, ami, lássuk be, elég ritka és jelenleg törvényesítve büntetendő is.
Mi is a csalódás, kronológiailag és tematikailag öszveszedve?
Első a Külsőben Való Csalódás (KVCS). Ez viszonylag hamar realizálható. Meglátod a leendő partnert, és rájössz, hogy ilyen rondát még nem láttál életedben. Mivel nem vagyunk egyformák, előfordulhat olyan eset, hogy ami az egyikünknek szürreális magasságokba emelkedő esztétikai terrortámadás - példaként említhetném a top alól kisenderedő partvis-jellegű szőrt nőknél, a homloktól állig tetovált arcot férfiaknál, stb. - az másikunknak maga az utánozhatatlan mirákulum, és a találkozás első pillanatától kezdve rendőrségi jóváhagyást kívánó erekcióval vagy farmerfehérítő nedvesedéssel és a jellegzetes, egy inch-es mellantennázással reagálunk a másik látványára. Megjegyzem, ez utóbbiak részleges hiánya nem jelent feltétlenül csalódást.

Másodikként nézzük a Viselkedésben Való Csalódást (VVCS). Ez nehezebben tudatosul - főleg a férfiemberben - mert a külsőségek és a várható pajzán örömök kilátása eltompíthatja a mégoly józan, reális hímben is a tisztánlátást és a kritikus elemzést. Az első randin lerészegedő vagy folyamatosan káromkodó és átkozódó, netán percekig zokogó férfi , aki hosszasan és diadalmasan ecseteli jelöltjének, hogyan csonkolta a szomszéd macskájának farkát, vagy azt, hogyan csapott szét négy nagycsoportos között, akik énekeltek az utcán, a nők döntő részében a csalódás érzését kelti - jelzem, jogosan - és mindenképpen megkérdőjelezi a további találkozásokat. Mindez fordítva szintén rosszallást válthat ki a férfiakban leendő arájuk mentális és jellembeli képességeit illetően, mégis hajlamosak ezt a nemcsalódás kategóriába sorolni, és a „ azért a segge jó”, a „ biztos, hogy ha nem szólok be, ma összejön” ill. a „de valszeg a szájába lehet adni” önbíztatásokkal mintegy semlegesíteni.

A csalódásokról a már beindult kapcsolatokban következő írásom fog kimerítő tájékoztatást adni.