Előző tényfeltáró írásainkban már értékes információkat adtunk ki az adás előtti felkészülési időszakról, illetve magánéletünk és múltunk kulisszatitkai is terítékre kerültek.
De mi történik kedden éjfél, azaz szerda nulla óra után? Mert ugye van az előjáték, az aktus és az utójáték is - jobb helyeken.
Első lépésként bemegyünk az ügyeletes technikushoz, és hogy lássa szándékaink komolyságát, kicsit szétverjük a számítógépeket, valamint megesszük vagy kidobjuk a kajáját.
Aztán egyikünk lefogja, másikunk diktálja az ismétléssel és a közeljövővel kapcsolatos tennivalókat, a harmadik pedig minden mondat után lenyom egyet neki. Csak a miheztartás végett.
A könnyes búcsú után leülünk a VMT (ld. régebben) kínálta helyekre, és mindenki habitusához és egyéniségéhez mérten pótcselekszik. Kálmán egykedvűen rágcsál VALAMIT, miközben a könnyek mintát vágnak a szemfestékébe, Viora halkan, de folyamatosan káromkodik, majd megpróbál egy CD-lemezt keresztbe betolni a szájába. Később kiveszi a tokból a korongot, és úgy is megkísérli, de elvágja a száját, és folytatja a káromkodást. MG egy pillangókéssel a retináján amőbázik önmagával, aztán térdre rogyik társai előtt, és édességért könyörög. Ezt később fenyegetéssel is megtoldja. Ilyenkor kerülnek elő az utolsó csokidarabok.
A fenti események kb. fél óráig tartanak. Utána jönnek azok a kultikus szokások, amik nem maradhatnak el soha.
Búcsúzás után Kálmán 90-nel kitolat az egy autó szélességű utcán - csodálatos hallani, ahogy a visszapillantók diszkréten megreccsennek. A sarkon satuzik egyet, és percekig hörög.
MG, aki - Kálmánt ismerve - 3 utcával arrébb parkol, leszegett fejjel elindul az autója felé. Ilyenkor nem tanácsos hozzászólni, mert könnyen elsírja magát.
Viora, akinek - az előzőek ismeretében - nem jut hely a környéken, valamelyik társa autóján jut el a sajátjáig. Mindig van nála testamentum, amit állandó jelleggel a stúdióban tárol. Útközben, bármelyik autóba száll be, finom célzásként végig a Master and Servant című DM-örökzöldet dúdolja, a refrénre kihegyezve.
Másnap reggel hétkor köresemes formájában érdeklődünk egymás felől, és megfogadjuk, hogy ezentúl másképp lesz.
De nem lesz másképp soha. Maradunk ilyenek.