Egyik régebbi írásunkban már beszéltünk a fürdőruhadivat alakulásáról. Mostani esszénkben a strandon való viselkedés szabályait szeretnőnk rögzíteni.
A strand igen jó és kedves hely. Amellett, hogy úszni tudók alkalmasint úszhatnak is, a kényelmesebbek vagy esetleg a férfiak órákig ülhetnek a meleg vízben, ami a lelket erősíti. A hideg vizes - ún. úszó - medencék nem embereknek készültek, tehát óvatosan haladjunk beléjük. Komoly veszélyforrást jelentenek azok az egyének, akik rezzenéstelen arccal oda-vissza úszkálnak gyakorlatilag vakon, és nekimennek a másik, éppen a jeges vizet huhogva érzékelő társaiknak, esetleg lábtempóval tökönrúgják férfitársaikat, ami még hideg vízben is hálátlan dolog. A kiírt vízhőmérsékletből automatikusan vonjunk le 5 fokot, és akkor reális képet kapunk arról az ellenséges közegről, amibe éppen belemászunk. Ennyit a vízről, amely másodlagos a strandokon.
Sokkal fontosabb tényező az ellátás - más szóval mit lehet enni-inni. A strandokon igen bő választékával találkozunk mindenféle bódéknak, standoknak és büféknek, melyek kizárólag Ausztráliából importálják áruikat - ezeket feltehetően magas órabérű futárok hozzák gyalog és csónakban. Ezzel magyarázható az az árfekvés, amelyet tapasztalhatunk.
A szeszes italok fogyasztása hagyományos a strandokon, ezért mindenképpen figyeljünk arra, hogy az a sörmennyiség, amelyet szilárd talajon csendes nótázgatással, fingással és nem túl értelmes monológokkal fel tudunk dolgozni, a vízben másképpen lép reakcióba szervezetünkkel. A besörözött emberlényt a következőkről ismerjük fel: a vízbe - hőfoktól függetlenül - lamantinképpen siklik be, közben a hagyományos „aztakurvadejóbazmeg” varázsszót mormolgatja. Ez az idilli kép pont addig tart, amíg az első negyed liter víz bele nem csap a szájába, innentől rohamos változáson megy át. Mozgása koordinálatlanná válik, végtagjaival felváltva csapkod, és krokodilszerű forgásokat végez, végül „húzzálkijanibegörcsöltemrohaggyonmeg” kiáltással jelzi, hogy innentől nem kívánja tovább az aktuális közeget.
A strandon papucsban vagy mezítláb járkálunk. Kétféle aljzat létezik: a frissen nyírott fű, illetve a reggel óta melegedő beton. Előbbiben nagyon klassz hegyes csutkák vannak, melyek urbánus talpunkat érzékenyen érinthetik, utóbbi pedig határozottan és gyorsan emeli le talpunkról a jól odanőtt, megszokott hámszövetet. Mindkettő kombinálható darázzsal vagy csikkel, ez már a non plus ultrája a belelépési ceremóniának. Ilyenkor is őrizzük meg méltóságunkat, ennyivel tartozunk a többieknek.
Mivel a strand vécéje nincs mindig közel, ezért odáig el kell menni. Ilyenkor megfontoltabb ember nem szennyezi a medencét azzal, hogy kimegy a koszos aszfaltra, elszalad a vécéig, beletocsog a húgyba, visszaszalad a medencéhez, és mindezt belemossa, hanem belevizel a vízbe. Egyszerű matematikai műveletekkel kiszámíthatjuk, hogy ez a víz minőségét - melyben addigra már több száz izzadt, mosdatlan és beolajozott ember megfordult - egyáltalán nem befolyásolja, úgyhogy kár rohangálni. Nagyvécé esetén azért jóérzésű ember elhagyja a vizet, legalábbis 3 éves kor felett.
Összefoglalva: ha betartjuk ezeket a szabályokat és intelmeket, nagyon kellemes szórakozásban lehet részünk a strandon. A hazaérés utáni, rutinszerű Canesten-kúra pedig emlékeztetni fog minket a szép nyári napokra.